Skvelá atmosféra, hudba, zábava, lahôdky pod zub a nechýbala ani kultúra, aj v podobe kníh. 

Prečítajte si správu významného maďarského fotografa a novinára Dezsa Koncza, ktorý popísal úžasnú atmosféru 469 jarmoku Šimona a Júdu v Štúrove v dňoch 8. - 11.10.

V rámci najväčšieho jarmoku v strednej Európe prezentoval Jozef Banáš v piatok 9.10. maďarské vydanie románu Zóna nadšenia - A lelkesedés zónája, ktorý bude v Maďarsku oficiálne uvedený v Budapešti tento piatok 16.10.
V sobotu 10.10. mala talk show v kine Danubius Adela. Článok vyšiel v magazíne Óbudaiujság.
Koho zaujíma, čo o Adele a Jožkovi Banášovi písal Dezso Koncz, text je vyznačený červenou. 

Megnéztem a honlapján, a hivatalos adatok szerint az itt élők száma 11 100 fő. Nem merném megbecsülni, hogy október nyolcadikától tizenegyedikéig mennyien sétáltak a fő utcán le és fel, de százezerrel mérhető adat jönne ki és akkor. talán még alá is becsültem a vásári látogatókat. Párkány, minden évben ilyen idő tájt ad otthont a Simon-Júda Vásárnak, amelynek híre már jóval túlszárnyalja szűkebb környezetét.

Nem túlzás azt állítani, hogy hömpölyög a tömeg a portékát kínáló árusok sátrai, pavilonjai között. Egyszerűbb lenne arról beszélni, hogy mi nem kapható, talán közép-Európa legnagyobb ilyen megmozdulásán. A fából készült tárgyakat helyben faragják mestereik, kézzel festenek mézeskalács szíveket, kivételesen nem kovács, hanem a Kovácsné hevíti a szerencsepatkókat, amit aztán a bámészkodókkal együtt kovácsolnak véglegessé. A csilingelő hang messziről vonzza a kíváncsiskodókat.

Egy sarokkal odébb dél-Amerika csodás dallamaival és színes népviseletével találkozhat mindenki, élményszámba illő produkciók kíséretében. Természetesen nem hiányzik a vattacukor sem, amelynek mestere, egész virágkölteményeket varázsol a gyermekek kedvenc édességéből. A Welya Panzió udvarán, pedig egy  mini állatkert hívogatja a gyerekeket, városiként is kecskékkel, malacokkal, nyuszikkal és tyúkokkal ismerkedni.

Egy hatalmas show minden nap, pedig az időjárás ebben az esztendőben nem volt annyira kegyes a szervezőkhöz, mint tette azt az elmúlt években. Eshet, nem vagyunk cukorból!- gondolták látogatók, vásárosok egyaránt. Igaz az égi áldásból csak ritkán jutott, de a morcos időből és a hidegből annál több.

Fontos része lett azért a kultúra is az eseménysorozatnak, így nem csak a pénztárcák lehettek vékonyabbak a vásárlások után, és telhetett meg a pocak, ezernyi ínyencséggel, de jutott annak is, aki a kultúrát szomjazta. Ennek adagolásában a pénteki nap járt élen, egy olyan könyv bemutatójával, amely igazi premiernek számított. „A lelkesedés zónája”, már sikert sikerre halmozott több nyelven is, de magyarul itt mutatkozhatott be Jozef Banáš regénye először a világon.

A sétáló utca közepén lévő színpad is kínált kihagyhatatlant. Nem csoda, hogy az estére már igencsak rázendítő eső ellenére végeláthatatlan tömeg próbált az ernyők alól valamit is látni az Irigy Hónaljmirigyes fiúk produkciójából.

A java pedig csak ezután következett, s a nem tágító közönség lelkesen fogadta az eső megszüntét és a TRIÁSZ háromtagú legénységét. Sipos Peti maradt a színpadon, kiegészülve Kálmán Gyurival és Jankai Bélával. Aki először látta őket, azt mondogatta, hogy ez varázslat. Ismert, elfelejtett dalok ragyogó feldolgozásai „zúdultak” az emberekre, a lírai számoknál sokszor megríkatva őket.

A szombat is tartogatott igazi szenzációt. Adela Banášová volt vendége a mozinak, amelynek falai nem tudom, hogy láttak-e olyat, hogy a pótszékezés is kevésnek bizonyult. Nem véletlenül Ő az egyik legnépszerűbb hölgy hazájában.

Miközben a programok zajlottak, gondolkodhattam azon, hogy mi lehet a titka annak, hogy a Párkányi esemény ennyire népszerű. A megoldást először abban láttam, hogy jó a hely. Másodszor az, hogy végig sétálva az egész soron, a legnívósabb árukkal találkozhattam, szóval kevesebb volt a bóvli, mint a nívó. Harmadikként pedig azt állapíthattam meg, hogy a látogató itt, ezen a négy napon, szinte minden igényét kielégítheti. Ennyire egyszerű lenne? Akik, hasonlóban gondolkodnak, van mit tanulniuk a párkányi történetből.

Kép és szöveg: Koncz Dezső